Életrajz

Prof. dr. Romics László Érden született 1936-ban. Szülei (Romics István és Berényi Katalin) régi érdi családokból származtak, édesapja mestersége asztalos volt. A család sokat nélkülözött a II. világháború alatt, édesapja a frontot is megjárta, de szerencsésen hazatért. A háborút követő államosítás apja asztalosműhelyét sem kímélte.

Általános iskolában részben Érden, részben a budafoki premontrei iskolába járt, annak megszüntetéséig. Gimnáziumi tanulmányait már Budapesten a József Attila Gimnáziumban végezte, ahol 1955-ben érettségizett. Habár maximális pontszámmal rendelkezett, jelentkezését a Budapesti Orvostudományi Egyetemre elutasították politikai okoból, “egyéb” kategóriás volt. Végül 1956-ben kezdhette el az egyetemet, aminek első szemeszterét rögtön félbe is szakította a forradalom.

1962-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen summa cum laude minősítéssel. Első munkahelye az egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikája lett, első mestere a nagytekintélyű Gerő Sándor professzor volt. Itt tette le szakvizsgáját, majd tanársegédként, később adjunktusként, végül egyetemi docensként dolgozott. 1976-ben védte meg kandidátusi értekezését.

1982-ben az ORFI belgyógyász főorvosa lett. Négy évet töltött itt, ebből kettőt főigazgató-helyettesként. 1985-ben több pályázó közül őt nevezték ki a Semmelweis Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatójának. 2001-ig látta el ezt a feladatot. 2006-ban “professor emeritus” címet kapott. 1981–1991-ig a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese, 1996–1999-ig rektora volt. A 2003 és 2005 között a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) elnöke volt. Hosszú évekig volt vezetőségi tagja és főtitkára a Magyar Belgyógyász Társaságnak, elnökségi tagja a Magyar Diabétesz Társaságnak. A Belgyógyász Szakmai Kollégiumnak közel 30 évig volt tagja – két periódusban annak elnöke volt.

A Magyar Atherosclerosis Társaság elnöki posztját több mint tíz éven át töltötte be. 1974-ben a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályán titkárnak választották, 1985-ig látta el ezt a feladatot, majd tanácskozó tagja, 1994-ben védte meg akadémiai doktori értekzését, majd 1995-ben az Akadámia levelező tagja, 2001-ben az Orvosi Osztály Rendes Tagja lett. Két perióduson keresztül periódusát az Akadémia Orvosi Osztályának elnöke volt. Több, mint tizenöt even keresztül az Egészségtudományi Tanács elnökségi tagja volt.

Pályafutása során számtalan díjat és emlékérmet kapott, ezek közül a teljesség igénye nélküli válogatás: Kiváló Orvos (1981), Gerő Sándor-emlékérem (1995), Szent-Györgyi Albert-díj (1999), Semmelweis- emlékérem és -díj (2002), Batthyány-Strattmann László-díj (2003), Széchenyi-díj (2005), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2011, posztumusz).